A pénzügynél minden a régi. Odahívják az embert, elvesztegeti az idejét, a 3. emeletről felküldik az 5-re, majd onnan vissza a 3-ra, s aztán a végén kiderül, hogy bocsánat, tévedés. Nem baj, hogy ráment néhány óra, ők munkaidőben vannak. Én? Én sohasem vagyok munkaidőben. Vagy mindig munkaidőben vagyok. Nem is tudom…
Olvastam egy érdekes mesét Tersánszkytól. A kis mozdonyról, aki még új és két pirimók helység között szállítja az embereket. Hogy milyen lelkesedve lát munkához, és aztán ahogy telnek az évek, mint változik meg ő maga. És hogy mit gondol, amikor új mozdony érkezik, mert több a munka. Választ adott néhány kérdésre, amelyek ez idő tájt foglalkoztatnak. Hogy ti. hová menjek, és mit válasszak.
Mert véletlenek, ugyebár, nincsenek.
